Magyar Hősök – Hunyadi János póló

Leírás:

Földönfutó vagyok, fegyvertelen, rongyos és éhes, de még mindig jobban jártam, mint seregem java. Tudósaim váltig állították, hogy az Úr 1448-ik esztendeje előtt ekkora magyar had nem lépte át a határt, mint az enyém, de mi haszna volt a török tengernyi népe ellen? Rigómező már megint Mohamed népének hozott szerencsét. Félszáz esztendeje legalább I. Murád szultánt sikerült pokolra küldeniük a vad rácoknak; II. Murád viszont inkább janicsárjai sorfala mögül nézi végig királyok halálát, miközben maga nem kockáztat.

Meg lehet szokni a vereséget? Mezid bég tőrbe csalt Szentimrénél, és kis híján magam is ott vesztem, de véres bosszút álltam. Várnánál a magyar király elesett, a sereg fele odalett, engem is csak jó lovam mentett meg, de hazatérve erősebb lettem, mint valaha, és négy esztendő múlva bosszulni indultam fegyvertársaimat, hogy aztán ide, a mélybe zuhanjak. Furcsa, hogy a vereségeimre tudok csak gondolni, a diadalok ma nem számítanak.

Várna után Vitéz János azzal vigasztalt: a régiek úgy tartották, hogy a nagy hadvezérek akkor a legveszélyesebbek, amikor megverik őket. Én most nagyon veszélyes vagyok… arra a két haramiára aki könnyű prédának nézett. Bezzeg ez a pásztor megszánt, és kenyeret, hagymát adott nekem, az éhezőnek. Egy ország fölött uralkodom, de ilyen jót nem ettem még, és talán nem is fogok.

A királyom, főurak, főpapok, vitézek, akik elhullottak mellőlem, már Krisztus urunk jobbján ülnek odafent, de engem elkerül a végzet – talán terve van még velem a Mindenhatónak?

Mire vársz, Istenem? Túl vagyok már életem delén.

Távoli harangszót hoz az alkonyi szél, közel lehet már Nándorfehérvár, ideje indulnom…